Nos megérkezett Simon! Egy-két nap asszimilálódás és a nélkülözhetetlen villanyszerelő eszközök beszerzése után, neki is láthattunk a hajó elektromos rendszerében uralkodó őskáosz felderítéséhez. Ez a feladat nem is olyan egyszerű mint amilyennek elsőre hangzik, ugyanis a kapcsolódobozból a burkolat mögé távozó, majd onnan a hajó minden rejtett kis szegletébe szerteszétspriccelő vezetékek egyenkénti azonosítása és felcímkézése igencsak embertpróbáló kihívás.
Előszöris, sokszor olyan mérsékelt kiterjedésű zugokban kell dolgozni, ahová egy kotorékebnek sem lenne akadálymentes a bejutás, másrészt a sűrű, kusza kötegekben kígyózó kábeleket fedő évtizedes mocsoktól, sokszor a vezeték színét sem lehet látni nemhogy egyértelműen megállapítani, hogy mi is az, honnan hová tart, hol tűnik el vagy bukkan újra elő. Ráadásul evvel az egész “barlangi” kutatómunkával csupán azt érjük el, hogy kapunk egy hozzávetőleges térképet a hajó villamos hálózatáról, mivel az előző tulajdonos, makacs halottságából kifolyólag nem igazán tudja elmagyarázni nekünk a hogysmintet.
Szóval első a kapcsolási rajz elkészítése s csak eztán következhet a valódi villanyszerelés, a megértett rendszer kor és ésszerűsítése…
TÚLOLDAL 