Nagysokára sikerült egy olyan készüléket beszerezni amelyik nem csupán lapos de néminemű okosság is szorult bele, mégsem kerül egy jólszituált üzletember évi apanázsába. Tudtam vele vérge normálisan telefonálni és még pár hasznos applikáció is elfutogatott rajta. Azonban ez a kis berendezés sem lehetett velem túl sokáig mivel nagyon gyorsan lemerült.
Ez mondjuk megszokott dolog az ilyen masináknál, ezúttal azonban, sajnos az öböl aljára merült le, amit nem nagyon tolerálnak az ehhez hasonló műszaki cikkek.
Szépen csinálta, lassan, komótosan, jobbra-balra libbenve vitorlázott, mint ahogy lehulló falevelek teszik az enyhe őszi szélben, még meg is csillant kicsit, a hirtelen zárlattól görcsbe rándult kijelzője, amint a vízalatti billegés közepette rávetődtek a lemenő nap utolsó sugarai.
TÜZ-VÍZ-REPÜLŐ…
E három dolog közül csupán az egyiket állják a sztenderd okostelefonok.
Szóval vagy elpusztíthatatlan, mindentbíró készüléket kell választanom, vagy a hajósélethez passzoló körültekintéssel kell kezeljem a tárgyaimat.
Ez utóbbi egyrészt némi extra figyelemre és fegyelemre nevel, másrészt lényegesen olcsóbb megoldás, mint egy, a marsexpedíciók fizikai kihívásaihoz optimalizált kommunikációs eszköz beszerzése. Különben sem hiszem, hogy gyártanának olyan ketyeréket, amik sértetlenül képesek lennének átvészelni a hétköznapi ügyetlenségeimet vagy bárhogyan megfelelni a habitusomból következő extrém igénybevételnek.
TÚLOLDAL 