Végre együtt tettünk vettünk itthon
Kimostuk és szépen megszárítva elcsomagoltuk a tartalék köteleket. Kisúroltuk a orrban leledző tárolóüregeket, fejjel lefelé lógva sikáltuk a pattogzó festékpikkelyeket és elhatároztuk, hogy hajólázadás esetén ide fogjuk bezárni a renegátokat büntetésül.
Megtisztítottuk a pót spannereket, sekliket, püttingeket, stagrejtereket, csigákat, drótsodronyokat, meg az összes többi állítólag inox cuccot a rárakódott sós rozsdától. Zsíroztunk, olajoztunk, rozsdamaróztunk, reszeltünk, csiszoltunk, políroztunk, tehát egy csomó olyan dolgot csináltunk, amit a házaspárok általában szoktak a ráérős szombat délutánokon.
A mai nap tanulsága, hogy a XXI.század fémhuzala (“deróót”) a műanyag kábelkötegelő.
A WD-40 pedig a műszaki cikkek vietnámi balzsama, vagyis tényleg mindenre jó, még arra is amire nem.
TÚLOLDAL 