Egy régebbi, nicaraguai bejegyzésben már fejtegettem, hogy kissebb vargabetűkkel de folyton törekedtünk arra, hogy minnél közelebb lakjunk a vízhez.
Az ezt megelőző ideiglenes szálláshelyeink közül a szinte töretlen közelebb és közelebb költözésben valóban a Corn islandi búvárkéró volt a befutó, a nagyjából 23 lépéses távolságával a Karib Tengertől.
Utána a Hvar-i apartman, szándékolatlan visszatáncolásnak tűnik a maga öt perc lépcsőzésével az Adriáig de a terasz seaview-ja kárpótolt a “hosszú” sétáért.
A bő két hónap Las palmassal szinte úgy tűnt kiírjuk magunkat a “versenyből” hiszen ott majd száz méter és egy autópálya választott el az óceántól, cserébe a nappali ablaka premierplánban mutatta a kikötőt. Ezt végülis felfoghatjuk egy kis erőgyűjtésnek (mert, hogy az is volt) a nagy ugrás előtt, amivel testhosszal előzzük a kukoricaszigeti lakást.
A neve Albatross és egy 28 láb hosszú katamarán, 73 centi mélyen merül a vízbe, amitől ezúttal csak egy pár milliméter vastag műgyanta réteg választ el minket. Szóval sikerült, megcsináltuk!
Nagyjából ezt a játékot is, mint mindent, a csúcson kell abbahagyni, hiszen ez után már csak a búvárharang és a kopoltyúnövesztés maradna, ezek pedig macerás és a hajón lakásnál lényegesen kényelmetlenebb megoldások…
TÚLOLDAL 