Megfigyeltem, hogy az emigrációt követő hazalátogatások alkalmával történt események valamiért alig hagynak nyomot a blogon. Ennek sok oka van, amik közül sajnos nem elhanyagolható a jelenlegi számítógéptelenség állapota sem, de ez inkább csak technikai probléma. A jelentősebb indok inkább az, hogy az ott tartózkodás rövid időintervalluma nem engedi, hogy a rendelkezésre álló drága lehetőséghalmazt naplóbejegyzések irkálására fecséreljem, valamint, amikor lenne utólag idő minderre, az élmények érzelmi töménysége szinte lehetetlenné teszi az akkurátus megemlékezést.
Ezúttal is meglehetősen sok dolog fért bele a kis kirándulásba, és annak ellenére, hogy számos előre eltervezett program és tevékenység időhiány/szervezési hanyagság/szaridő miatt nem valósulhatott meg, akadt élmény így is bőven. Az ilyesmi nekem nem csupán térben, de időben való utazást is jelent, hiszen nem lehet eltekinteni a helyek, emberek, időtöltések által szimultán indított és táplált érzelem és emlékviharoktól. A rég nem látott arcokkal való találkozások öröme, gigantikus földgyalu módjára hántja le a távolsági kommunikációs stratégiám kudarca miatt a kapcsolatokra rakódott port. Az idő távlatából néha egészen meglepő felismerések kacsintanak elő, amiket nem igazán tudok szavakba sűríteni.
Persze nem is mindig kell, van aminek elég a lenyomat az agyban, nem kell hogy az interneten is megmaradjon.
Mindenesetre nagyon jó volt látni a családot, végre az öcsémmel sem csak egy napra sikerült összefutni a brüsszeli szaridőben, voltam tanú egy számomra meglehetősen szürreális esküvői ceremónián, ültem a gellérthegyi kiülőn, a nyirkos, de színes, őszi naplementében, barátokkal ünnepelhettem a honi babyboom-ot, koncerteken jártam, 6 év után újra eljutottam moziba, kerékpároztam az esőben, hajnalig részegeskedtem különböző finom sörköltemények és pálinkák hatása alatt és természetesen több egymást követő estén váltottuk meg a világot.
Végül de nem utolsósorban,kiderült, hogy bizonyos ingatlantranzakciók szerencsés alakulásának köszönhetően lehetőségünk nyílik rá, hogy a közeljövőben valósággá váljanak régóta dédelgetett tengeri álmaink.
Először éreztem viszont (a konstans pocsék időjárás ellenére), hogy lenne kedvem még pár hetet maradni. Remek volt megint otthon, de legközelebb biztos hogy valami melegebb évszakban látogatok haza.
TÚLOLDAL 