TÚLOLDAL

Hát ez a szezon is elmúlik lassan, illetve már el is múlta magát. A turisták megritkultak, a búvárok olyannyira, hogy napok óta nem is dolgozom már. A nap egész korán, háromnegyed hét táján apokaliptikus látomássá színezi a Pakleni szigetek fölé tornyosuló fellegeket, majd sebesen lebukik a szürke Adriába. A hőmérséket is visszaesett pár fokkal, de azért még hozza a nyárközepi minimumot A Jugo, több mint egy hete feltámadt és folyamatosan borzolja a vízfelszínt. Ettől persze bezavarosodik az öböl vize is, néha az úszástól is elveszi az ember kedvét. Azonban a vitorlásoknak kedvez, az idő, ezért számtalan, fehér génuát feszít és színpompás spinakkert domborít a kitartó dél-keleti légáramlat.
Egy furcsa véletlen folytán kiderült, hogy a kis tengeri beugró tűloldalán – ahová eddig nem volt szabad úszkálni a „rendkívülveszélyes” hajóforgalom miatt – valódi mélységek lapulnak és igazi vízi jármű nélkül is megközelíthető érdekes divesite rejtőzik. Persze a főnökség szokás szerint újból átbaszott minket, beígérték, hogy a szezon végén, amikor már nem olyan nagy a pörgés, szépen elmegy majd az egész kis csapat, meglátogatjuk a híres nevezetes barlangokat, és a Vodnjakot. Ahová négy hónap alatt egyszer sem sikerült eljutni, mert, mert, mert, mittudomén miért, mindig akadt valami szar, pitiáner kifogás, hogy mi okból nem mentünk el a környék minden búvárkatalógus szerinti legjobb merülő helyére. Pedig itt van velünk szemben és a vendégek is nemegyszer kérték…
Mindegy, oda már biztosan nem megyünk, hiszen az ígéret tejesítése helyett rendkívül sürgősen ki kellett venni azt a kurva hajót a szárazra. Még akkor is, ha evvel a nagy sietséggel több ezer eurótól esnek el. A főnök házaspárnak soha nem a tisztesség és a racionális gondolkodás volt az erőssége, szóval nem igazán lepődtem meg a jelenlegi fejleményeken…
Kicsit talán ezért is várom már, hogy lelépjünk, mivel a tulajok holdkóros idiótasága és kiszámíthatatlan kis aljasságai erősen bedöntötték a divecenterben uralkodó, egyébként vidám hangulatot.
Sebaj, A Horvát tengerpart TOP 10-je helyett, talán itt az öböl túloldalán merülhetünk még egy pár valódit, kettesben, nyugodtan, úgy, hogy senkire nem kell vigyázni, nem kell pánikbeteg, föl le liftező „holiday suiciderekkel” dobhártyát pukkasztani a sekélyesben, „nagyonfelkészülthaladóbúvárok” elemi hibáit korrigálni a zavarosban, hanem csak úgy nézelődni, békésen a víz alatt…