Hónapok óta hallgatjuk a meditatív zsenyegést. A délutáni forróság hangzavara,- amikor a legtöbb kis szárnyas” kaszanova” kapcsolódik be az ebéd utáni, eszetlen szerenádba – ahhoz hasonlatos, mintha a környék összes nyugdíjas kertészének egyszerre jutna eszébe, hogy ideje nekiállni a fűnyírásnak.
Hangosnak hangos, de úgy fest, hamar hozzá lehet szokni, néha ha nem figyelek rá, szinte már észre sem veszem.
Ittlétünk kezdete óta szeretnék már személyesen is találkozni a kakofónia előidézőinek egy példányával.
Viszont a zenészek meglehetősen jól rejtőzködnek a környék ciprusainak magas árnyasában, így nem igazán egyszerű megfigyelni őket. Ha az ember lencsevégre szeretné kapni a kis tojócsöveseket, jó adag szerencsére van szüksége.
Nekem most sikerült.
Szóval, kedves hölgyeim és uraim, tisztelt nagyérdemű, itt látható aaaaaaa KABÓCAAAAA! ( Cicada Cicadetta mediterranea) Aki véletlenül sem tücsök!
TÚLOLDAL 