TÚLOLDAL

Mint említettem itt egyáltalán nem szenvedek hiányt hajók látványában. Eleinte mindez avval a szokásos csodálattal töltött el, ami a kisfiúkoromban egy építkezés nagy munkagépei láttán. Ilyenkor gondolom, minden gyerek elhatározza, hogy majd ilyen monstrumok vezetőjévé fog válni, ha felcseperedik és csak évekkel később döbben rá, hogy az ilyesmi általában csupán egyike az úgynevezett szar melóknak, és mégsem akkora dolog, mint amekkorának kölyökszemmel látszott.
Tengerünk nem lévén, valódi hajókat csak kora kamasz koromban sikerült közelről látnom (a dunai uszályokat és turistaderelyéket, no meg a kis balatoni vitorlásokat leszámítva) akkor újra hatalmába kerített az az érzés, ami anno a buldózerek, földgyaluk és exkavátorok közelében, és sajnos valahogy rajtam is maradt.

Ez a hangulat kitartóan továbbkísért az életemen, mértéke sem csökkent igazán, csupán belevegyült valami kesernyés utóíz.
Az elérhetetlenség és a leküzdhetetlen méretű társadalmi szakadékok fojtogató lehelete. Effélével persze szembesülhet bárki, akinek nincsen hályog a szemén, de a nagyvárosok gazdagjai – ha véletlenségből nem tartozol közéjük – egyáltalán nem ott laknak ahol te, ezért nincsenek annyira szem előtt. Az elvétve a forgalomban vegyülő pár Maserati és Ferrari meg vagyonokat érő hasonló társaik nem jelennek meg olyan intenzitással, hogy valóban nyomasztóvá váljanak. A hajózás viszont tagadhatatlanul a gazdagok kiváltsága, és ennél jobban azt hiszem, semmit sem irigylek tőlük.

A jelenlét itt viszont néha egy kicsit tényleg borzongató sűrűségű, az öblök százszámra vannak tele olyan dolgokkal, amik nem csupán a munkából élő, egyszerű földi halandók számára elérhetetlenek, de a pöffeszkedő, pofátlan gazdagság olyan mértékű fényűzését képviselik, amiből az úgynevezett tehetősek is csak a legmerészebb álmaikban vehetik ki a részüket. Ehhez képest a hivalkodó sportkocsik szegényházból szalajtottak olcsó kis játékszerei.
A szigetek közti csatornában a böszme kruiseshipek mögött feltorlódnak a 80-120 méteres, csillogó, super yahtok, jetskikkel, és 18-20000 lóerőt felvonultató speedboatokkal a gyomrukban, természetesen rakományként ott pihen a hajófenéken, a kikötési hely útviszonyainak függvényében választható, Bugatti, Lamborghini, a Cayenne, meg a Hummer is, ha a tulajdonos mégsem a tetőn parkoló helikopterrel kívánná meglátogatni a szárazföldet.

kishajó az alkonyatban helikopterrel

A 2-4 árbocos, luxus schoonerek, fényes festésük és modern vonalvezetésük már messziről érulkodik róla, hogy csupán pár hónapja siklottak ki a hajógyár dokkjaiból. Sci-fi filmek merész elképzeléseit megszégyenítő egyedi design jethajók, amiről lerí, hogy olyan anyagokból építették, amit még az űrkutatásban is csak elvétve használnak.
No meg persze az én kedvenceim az óriások mellett ugyan eltörpülő vitorlás katamaránok, de persze ezek is sokkal inkább tartoznak azon kategóriába, amit a maffiózókon kívül, csak a sikeres cégtulajdonosok és mondjuk a 40 éve praktizáló, elismert, skandináv szívsebész professzorok engedhetek meg maguknak.
Proli létemre ismerek egy-két, erről a szintről ismerhető, úgynevezett gazdag arcot,(persze nem a yahtos kasztból) de mindig is viszolyogtam tőlük, annyira más, számomra idegen és legkevésbé sem szimpatikus világ. Egytől egyig olyan mentalitású emberek, mint azok a gazdagságra törő, pénzéhes, kóklerek, akiknek itt horvátiában toljuk a szekerét, akik ha egy kicsit okosabbak lennének, mint amilyen tisztességesek, játszva megduplázhatnák a napi szinten zsebre vágott  1600-2500 eurójukat és akkor talán nem kellene filléres szarságokon garasoskodniuk, és nem „szorulnának rá”, hogy lenyúlják a szánalmas kis borravalónkat.

Nem igazán érem miért kell feltétlenül inkorrektnek lenni ha pénzhez akarsz jutni, amikor az ész használata sokkal célravezetőbb is lehet, a tükörbe is bátran belenézhetsz, és a prolik sem gondolnak rólad nyomdafestéket csak elvétve tűrő dolgokat a hátad mögött.

Valahogy midig elegem lesz abból, hogy szarháziakat tegyek gazdagabbá a munkámmal ahelyett, hogy a saját malmomra hajtanám a vizet, de persze csak ilyenkor vagyok okos, amikor valakinek az ésszerűtlen építményét kellene jól átalakítani, hiszen pénzt csak pénzből lehet csinálni, nem felnőni képtelen, mégis korosodó gyerekek meddő álmaiból…