TÚLOLDAL

Az amúgy is ping-pongasztalt megszégyenítő méretű homlokom kopársága, tagadhatatlan területszerzési szándékkal nyomul előre, hogy erőit egyesítse, a fejtetőmön már régebb óta tábort vert kopaszfolt szőrtelen pusztaságával, s jelenlegi fennhatóságát, végül, csaknem teniszpálya kiterjedésű, egységes, és fényesen csillogó, kietlen birodalommá teljesítse ki. A falcsont varratai mentén, két, megtermett németjuhászkutyafülnyi, szabályos, háromszög formájú csataék, szinte ellenállás nélkül halad galád célja felé, a sűrű erdőségnek még zsenge fiatalkorom hajnalán sem nevezhető, és az idők során leginkább ritkás csalitossá silányult hajhagymák rendezetlen sorai között.
A bekerítő hadművelet sikerének látszólag semmi nem vethet gátat, és a sivárság biztosan álló hídfőállásai közé szorult, légiessé kopott, kis pamacs sem tarthatja már magát sokáig, a minden hajszálat lebíró könyörtelen előretöréssel szemben…

Úgy tűnik, gyér fürtjeim elkerülhetetlenül és végérvényesen elveszítik a harcot, és hamarosan, a kisagytól a halántékig terjedő, patkó alakú terület kivételével, minden egyéb gyapjas birtok ellenőrzéséről le kell mondaniuk.

Amennyiben valaki olyan szerencsétlen genetikai örökséget birtokol – édesapám maradék hajkoronáját szemlélve, egy cseppnyi kétségem sem lehet afelől, milyen ágról kaptam az ajándékot -, hogy már élete delén lemondani kényszerül a fejtetejét ékesítő szaruállomány nagy részéről, válaszút elé kényszerül, és szerény számításaim szerint csupán hatféle dolgot tehet.

Ezek sorrendben a következők:

1. szégyenszemre, parókát öltök.
2. Az orvostudomány jelenlegi eredményeire hagyatkozva, költséges, és nem igazán sok reménnyel kecsegtető szépészeti beavatkozásoknak vetem alá magamat a folyamat visszafordítására.
3. A hiú öregemberek szánalmas logikáját követve, amolyan Márisszomszédos/MézgaGézás   olcsó trükkökhöz folyamodok a hajhiány, nyilvánvalóan átlátszó elkendőzésére.

4. A hajzatom kilátástalan küzdelmét látva, véget vetvén a meddő csatározásnak, behódolok az elkerülhetetlen kopaszság előtt, és mintegy megelőző csapásként, önkezemmel borotválom tarra a fejemet.

5. Jó punk módjára, dacolva a bevett szokásokkal, a még megmaradt hajszálaimat olyan színű és formájú frizurakölteménnyé alakítom, amely ahelyett, hogy palástolni kívánná a leplezhetetlent, – az elfogadás, de bele nem nyugvás jeleként – egy rövid időre inkább drasztikusan kihangsúlyozza azt.
6. A legkézenfekvőbb eljárásnak persze az tűnik, hogy a külsőségekkel amúgy sem sokat törődő mentalitásomból kifolyólag, egyszerűen rá sem hederítek, miféle dúlás megy végbe a koponyám felszínén, és úgy hagyom, ahogy azt a kegyetlen kronosz magától elrendezi.

Az első három megoldás, csupán, mint eleve elvetendő gondolatkísérlet fogalmazódott meg az agytekervényeimben, mivel mindegyik szöges ellentétben áll az eddig megtapasztalt jellememmel. Mindenesetre, ha ilyen és ehhez hasonló „húsbavágó” problémákkal kell egy korosodó férfiúnak szembenézni, természetesen még a legvalószínűtlenebb lehetőségeket is illik számításba vennie.

Amúgy is itt volt már az ideje egy kis külalak módosításnak, (a kitartóan túlélő hajzat ugyanis túlnőtte a nyári kánikulában kényelmesnek mondható szintet) szóval az elkövetkezendő napokban kiderül, hogy a négyes, ötös vagy hatos alternatíva kerül-e megvalósításra…