Mindig irigyeltem azokat a szerencsés flótásokat, akik értékes dolgokat találnak a víz alatt, ilyenkor persze nem az újvilág meghódítása után elsüllyedt aranygályák felbecsülhetetlen kincseit kutató expedíciók résztvevőire gondolok (persze azért őket is irigylem kicsit) hanem az egyszerű szabadidős búvárokra, akik meglelik a mások által elhagyott ékszereket, víz alatti kamerákat és egyéb frankó bigyókat.
Nekem eddig csak különféle hasztalan műanyagszemetet sikerült a felszínre hozni, gumilabdát, plasztik karkötőt, olcsó bazári búvármaszkot, alga lepte, gagyinapszemüveget, meg ezekhez hasonló vacakokat.
Most viszont találtam az öbölben egy meglehetősen értékes dolgot, egy rég elhagyott ernyőhorgonyt jó három és fél méter 6-os lánccal. No evvel persze nem volt olyan egyszerű kiúszni, mint ha valamelyik okosbúvár által elhajigált GoPro-t leltem volna meg (csak a szezonban eddig hármat szórtak el a vendégeink, azt meg szinte el sem tudom képzelni, hogy a szigeten tobzódó sok jómódú részeg fiatal mi mindent felejt a tengerfenéken) mindenesetre partra vonszoltam. Fáradságos munkával megpucoltam a kagylóktól és az amúgy mindent elfedő egyéb tengeri lepedéktől valamit egy komoly higanybányai duplaműszaknak megfelelő erőbefektetés árán, csikorgó, berágódott, mozgó tagjait újra működőképes állapotba hoztam, (ha másra már nem is használom a tudást, de itt például jól jött, hogy konyítok ehhez-ahhoz a fémekkel való bánás területén.)
Aztán a part menti merülések folytán megtaláltam ennek a vasmacseknak, két kisebb, horganyzott változatát is, (bár az egyiket szó nélkül lenyúlta a divecenter főnöke). Szóval akár szettben is árulhatnám őket.
Utánanéztem, újonnan 600 eurót kóstál az először találtnál két és fél kilóval könnyebb változat, remélem sikerül elpasszolni őket, amolyan fizetés kiegészítésként, mert kibaszott drága ez a sziget… (Esetleg én is vehetnék végre víz alatti kamerát, ha már találni nem sikerül.)
Errefelé meglehetősen jó biznisz lenne az is, ha csak elhagyott horgonyok visszaszerzésével foglalkozna az ember, ugyanis nem csak a kis dereglyék vesztik el rendszeresen a víz alatti rögzítő egységeiket, de a lukacsos sziklás aljzatba sokszor a csecse jachtok vasmacskái is elakadnak. Olyankor meg ugye vagy hívja a kedves tulaj a szakembert, vagy szépen kihajítja a szépen csillogó CQR-t egy 50-60 méter lánccal együtt (Az ilyen stuff nemritkán 2-3000 eurócskába is kerülhet. Nem beszélve az igazán nagy hajók nehézhorgonyairól, bár azok ritkábban maradnak a víz alatt, hiszen olyan csörlők csévélik a láncaikat, amik feltépik a horgonyt akár sziklával együtt is…)
Nem véletlenül nem hagyta sosem a főnök, hogy bármelyik dolgozója menjen horgonyt felszedni helyette. Az mondjuk már a sunyigeciség kategóriába tartozik, hogy Inkább elhajtotta a pórul járt hajósokat, ha neki nem voltkedve ilyesmivel foglalkozni, mint, hogy a mi markunkat üsse a 4-500 eurós „borravaló” amit a kapitányok bármikor kicsengetnek egy ilyen háromnegyed órás kis horgonymentésért…
TÚLOLDAL 