TÚLOLDAL

Mióta elhagytuk a völgyet, a szállásunk és a tenger földrajzi viszonylatban megfigyelhető távolságának változása egy egészen ígéretes tendenciát mutat. Ez azt jelenti hogy minden egyes új lakásválasztással- ha nem is szándékosan de – közelebb kerültünk a nagy vízhez.
Természetesen a szigetre költözéssel már megtettük az első hatalmas lépést, hiszen evvel bebiztosítottuk, hogy 24-kilométernél jobban semmiképpen sem tudjunk eltávolodni a víztől. (Kicsit meg kell hamisítanom a statisztikát, hogy a kedvező eredményre jussak, ami annyiban merül ki, hogy nem számolom lakhatásnak a Canáriára érkezésünk első két hetében foganatosított parton hálózsákozást) A San fernandoi panel ablakából (ha nagyon erősen kihajoltunk) már látszott az óceán, ám legalább 45-55 perc talpalás árán és egy mini sivatag forró dűnéin való átkeléssel lehetett csak eljutni odáig.
Arguineguini ház tetőteraszáról már kihajolgatás nélkül feltűnt a víz, a házak közti foghíjtelkek által nyitott térben, és csak negyed órányi sétát vett igénybe a partra jutás.
Pasito Blancoban a hatalmas teraszról remek panoráma nyílt a kikötőre és bringával akár 3 perc alatt elgurulhattál a hűs habokig.
Most itt a kis kukoricaszigeten, pontosan 23 lépést kell tegyek a vízbejutáshoz.
Ha ez a kedvező trend folytatódna, az azt jelezné előre, hogy hamarosan megvalósul az álmom és egy hajón fogunk lakni, (annál közelebb már nem lehet költözni a vízhez) bár valami azt súgja, hogy ez sajnos nem ilyen egyszerű…