Úgy néz ki lett egy kutyánk. Illetve persze nem a miénk de elkezdtünk az élelmezésével törődni mert mindig errefelé sertepertélt, látszott, hogy valahol kölkei vannak és annyira girhes volt szegény, hogy nem bírtuk nézni.
Cuki kis jószág de nagyon félénk, nem nagyon barátkozós típus, valószínűleg kapott eleget az utca népétől, hogy ne legyen túlontúl bizakodó. Mindenesetre amióta etetjük már nem olyan nyeszlett és egyre közelebb mer hozzánk merészkedni, valamint a kajáért cserébe rögtön házőrzői babérokra tör.
Még pár hét kosztoltatás és talán megsimogatni is hagyja majd magát.
TÚLOLDAL 