Úgy tűnik technikai okokból végre lesz szabadnapunk, persze nem azért mert a főnök kedveskedni akar, vagy megkapnánk egyben a két hónap megszakítás nélküli robot alatt felgyűlt szabadságot, amit eddig nem, csupán beszart a hajtóművünk és ezért nem nagyon tudunk kimenni a vízre. Az okos főnökúr a folyamatos unszolás ellenére sem nézette meg a hajómotor állapotát, így persze bekövetkezett aminek be kell, vagyis teljesen ledarálódott az egész fogastengely, amit ugyebár nem olcsó kicserélni egy közel 17 ezer dolláros hajómotorban, főleg itt egy ilyen isten bánatos háta mögötti a civilizációtól oly távol eső, apró szigeten. Hátha ez után egy kicsivel többet hallgat majd ránk, bár el tudom képzelni, hogy olyan ostoba szegény, hogy ebből sem fog tanulni. Persze a végleges tönkremenés is a merülés előtt de már a kifutás után következett be, szerencsére ezúttal nem jutottunk túl messzire, mert akkor nehezebben jött volna vissza a hajóka a partra. Megint jutott egy kis magyarázkodás, hogy elnézést, hogy várakoztattuk, beöltöztettük majd vízen zötyögtettük a kedves vendéget, aztán a döglött hajóval partra sodródhatott velünk, reméljük legközelebb is a mi kifogástalan szolgáltatásunkat fogja igénybe venni…
Reményeim szerint azért egy két nap alatt sikerül életet lehelni a motorba, mert ugyan jó dolog a holiday, de ha egyáltalán nem tudunk pénzt keresni az kellemetlenebb mint a szabadságtalanság
Szóval holnap kirándulunk, és kajakozunk, meg minden olyasféle kellemes időtöltéssel szórakoztatjuk magunkat ami az elmúlt hónapokban kimaradt.
Addig is mellékelek pár újabb vízalatti fotográfiát, meg néhány víz felettit, egy szerencsétlenül járt atlanti hegyesorrú cápa azaz Rhizoprionodon terraenovae teteméről, amit partra sodortak a hullámok. Nagy valószínűséggel a halászok verhették agyon mert valamiért nem szívlelik a cápákat errefelé. Elsőre a mérete alapján azt gondoltam, hogy ez egy baba, de közelebbről megnézve és azonosítva rájöttem, hogy egy kifejlett példányról van szó, csak hát ezek ilyen apró cápaságok, amúgy sem nőnek nagyon egy méteresnél nagyobbra.
Ubi (Holothuria grisea)
Az egyik kis kedvencem: yellowtail snapper (Ocyurus chrysurus)
Queen conch (Lobatus gigas)
Zöld mező (Syringodium filiforme) (Penicillus pyriformis)
Homár úr (Panulirus guttatus)
Dajkacápa (Ginglymostoma cirratum) portré
Harangszivacs (Ircinia campana) egy aprócska Hypoplectrus puella-val (az ő magyar elnevezéséről dunsztom sincs, ha van neki olyan egyáltalán. Az biztos, hogy a serranidae azaz a fűrészfogú sügérek családjának tagja)
Pillar coral (Dendrogyra cylindrus)
Nagy csillagkorall (Montanstraea cavernosa) és tényleg ilyen színe van, nem photoshop…
Barlangos
És végül egy párnacsillag (Oreaster reticulatus) amint éppen süllyed lefelé a kékes homályba.
TÚLOLDAL 