Nos a főnök által vásárolt szipi-szuper kis kamerákról kiderült, hogy ugyan a márkájukat tekintve a magát ágyúnak nevező, piacvezető gyártó termékei, de valószínűleg a kifejezetten műkörmös, fogalmatlan turistalányok számára előállított típus. (Erre mondjuk a fényesen csillogó, meggypiros kültakarójáról is lehet következtetni) Kizárólag automata és easy automata(!) funkciókkal rendelkezik, szóval nem hagy túl nagy beleszólást a képalkotási folyamat hogyan-jába s mikéntjébe, cserébe viszont ha szépen kérem, felismeri a mosolyomat és tűzijáték beállítás is van hozzá, ez utóbbiaknak bizonyára óriás hasznát vesszük majd.
Mindegy is, a böszme átlátszó tokokban be lehet őket vinni a víz alá, és most nekünk talán ez a leglényegesebb…
Komoly művészi fotók megjelenésére (manuális beállítási lehetőségek híján) nemigen kell számítani a blogon, de legalább jó nagy felbontásban tudok majd gyatra képeket posztolni.
Hát lássunk is egy párat.
Ezen a képen például megpróbálom szivacsnak álcázni magam.
Itt pedig Cthulhu-nak.
Itt elúszom a végtelen kékségbe miközben egy apró Echeneis neucratoides próbál utolérni, hogy rám tapadhasson.
Az tengerek ezen virgonc kis potyautasának elég praktikus kis tapadószervvé fejlődött a hátúszóinak egy része, így könnyűszerrel rögzíti magát minden nagyobb úszó objektumhoz, cápákhoz bálnákhoz hajókhoz vagy éppenséggel a fenti példa tanulsága szerint búvárokhoz. Amivel nem csak tetemes mennyiségű energiát spórol amit ugye nem kell úszásra fordítania, de a stopposainak zsákmányából lepotyogó morzsákat is összekapkodhatja.
Itt épp benézek a képbe amin rajtam kívül, egy négyszázvalahány éve elsüllyedt spanyol galleon jókora vasmacskája látható.
Itt pedig a Hajni bugyborékol ugyanazon horgony fölött.
TÚLOLDAL 