TÚLOLDAL

A mocsár kiáradása valamit beindíthatott a békákban mert eddig annyira csöndben voltak, hogy alig lehetett róluk hallani, most viszont őrült üvöltözésbe kezdtek, olyannyira belemelegedtek az ordibálásba, hogy talán aludni is nehéz lesz ilyen ricsajban. Hihetetlen hangzavart csapnak, az egész zajos békakoncert, egyetlen, összefüggő, kakofón zsivajjá olvad össze annyian nyomják a kánont. Szinte lehetetlen elkülöníteni egymástól az egyes egyedek által kiadott brekket. Mintha megvadult volna egy berekedt, bariton kabócaraj.

A Vartyogó dalnokok kíséretében, épp lefekvéshez készülődtünk, ekkor vettük észre a moszkitó baldachin oldalán rohangáló kishavert, aki annyira aranyos, hogy egy pillanat alatt elterelte a figyelmünket a láp lármás lakóiról. Azt hiszem ő a legkisebb gekkó akivel eddig volt szerencsém találkozni. (Ugyan errefelé nem megy ritkaságszámba a gekkólátás, ollyannyira, hogy legalább hárman permanens lakói a hálószobánknak de ő körbelül hatod akkora, mint az átlag. kifejlett szobatársak.) Miközben megpróbáltam olyan helyre terelni, hogy még véletlenül se tudjuk agyonnyomni, átugrott a kezemre és hagyta, hogy biztonságos helyre vigyem majd újra elrugaszkodott. Őméltóságának testhossza alig haladta meg a tekintélyt parancsoló egy inch-et, mégis képes volt több mint fél métereset ugrani. 

Vigyázat veszélyesen magas cukiságfaktor!!!