A szigeten nincs túl sok gépjármű, mint ahogy nagy távolságok sincsenek, a személyautók nagy része taxi, azok is leginkább KIA vagy Chevrolet apróságok, kupék, úgynevezett városi autók város nélkül, persze itt inkább a gazdaságosság mint a parkolás megkönnyítése a cél, valamint gondolom az hogy ezekből egybe felfér vagy 20 darab a kompra. Akad persze közöttük egy két sedan, de olyat csak a tehetősebbek használnak taxizásra. A gazdagok fényes terepjárókat vezetnek, ki tudja miért, hiszen az ő házaik a dzsungeltől távol, mindig a kövesút mellett foglalnak helyet, úgy néz ki az ilyesmi itt is státusszimbólum. Vannak munkagépek és teherautók sőt még egy busz is, amivel a gyerekeket hordják iskolába és a tanítás után kb. menetrend szerinti járatként megy körbe körbe a szigeten. A legnépszerűbbek mégis a motorkerékpárok és robogók, bringából is akad pár, de szinte mindegyik annyira leharcolt járgány mint a mieink, amiket kölcsön kaptunk.
(Az enyémen szinte mindent kicseréltem már, hogy úgy ahogy használni lehessen. A szlovén srác aki előttem használta, kicserélte benne a középcsapágyat, én a fékeket, a hátsón a külsőt és a belsőt, valamint a láncot mert elszakadt, a váltó csak dísznek van rajta, meg az első szorzóról amúgy is hiányzik a láncvető a hátsót pedig hiába tekergetem, a bovden nem mozdít rajta fikarcnyit sem. Igazából amúgy sincs túlontúl nagy szükség az áttételek változtatgatására ugyanis a sziget legmagasabb kiszögellése 113 méter magas és oda csak kerékpárral járhatatlan gyalogösvény vezet a sűrű dzsumbujon keresztül, ráadásul rém fölösleges oda felmenni, hacsak nem a kilátásban akar gyönyörködni az emberfia.) A sós párás levegő, a sűrű eső és a homok kombinációja, ugyanis szinte mindent rövid úton kinyír ami fémből készült, különösképpen ha mozgó alkatrészeket tartalmaz.)
Egy dologban viszont az összes jármű hasonlít egymásra, illetve a tulajdonosaik hasonlítanak egymásra, mégpedig abban, hogy mindenképp meg akarják különböztetni a tulajdonukban lévő tárgyakat a másik emberek tulajdonától. Szóval nagyon megy az individualizálás, ami persze a dőzsölő fogyasztói társadalmakban dúló drága, eszement pimpelésnek, szerényebb eszközökkel és lényegesen kisebb költségvetésből megvalósított zabigyereke. Bizonyos elemeiben kedves, néhol megmosolyogtató, vagy csak egyszerűen ronda. A legmókásabbak persze a zománcfestékkel elkövetett kézimunkák, a vicces kategóriát erősítik még a furcsa matricák, amiknél általában az a fontos, hogy egyáltalán be lehetett őket szerezni, ezért (leginkább a gyermekkorom konyháiban éktelenkedő, óriás lehel hűtők, kicsit megsárgult, piszkosfehér ajtaján tobzódó banános és egyéb öntapadós minták kaotikus tömegére emlékeztetnek) legkevésbé az üzenet vagy az esztétikum a lényeg, inkább a mennyiség.
A következő szintet, a dicsőséges kínai ipar által a világra szabadított, ízlésficam indikátorok, az olcsón beszerezhető és mindenféle színben és ritmusban villogó, apró LED-ek és ezek füzérei képezik. Eme vizuális merényleteket előszeretettel biggyesztik bármilyen jármű, szinte bármilyen zugába és felületére. Ettől az automobilok komplett gördülő karácsonyi vásárokra hasonlítanak, egyes (amúgy förtelmes, gyerekhangú) motorok a sötét közvilágítás nélküli utakon robogva úgy néznek ki mint a Tron című gagyiscifi fénnyalábokon suhanó, világító kétkerekűi. Bizonyos kis taxikat meg mindig rendőrautónak nézek, mert mindenütt kék és piros ledek villognak rajtuk, persze amikor meglátom, hogy a féktárcsákat is pulzáló zöld fényár veszi körül és az alvázon is felderengenek sejtelmes lila űrhajófények akkor rádöbbenek a tévedésemre.
Egyébként a helyi rendőrség összesen három gépjárművel rendelkezik, egy vadonatújnak tűnő Toyota hilux-al erre vigyáznak is mint a hímes tojásra, úgyhogy jóformán az őrs előtt parkol és csak ünnepnapokon csapatnak vele körbe a szigeten.(ilyenkor az egész állomány a platón feszít) van egy darab szakadt moci, ami slendriánul kékre van festve és nagyon mulatságos képet rajzol a rendőrségről, elsősorban azért mert mindig ketten ülnek rajta, másrészt, egyes tizenéves kislányok különb vasakkal száguldoznak. (jogosítvány, forgalmi engedély, bukósisak, bekapcsolt biztonsági öv és a gépjárművekben az ülések számával megegyező menyiségben utazó emberek szinte teljesen ismeretlenek errefelé) Ezen kívül van még egy ugyancsak szép kék, vagányul hivatalosra matricázott platós rendőr tuk-tuk vagy valami olyasmi, mindenesetre csupán három kereke van és csörög csattog mint egy öreg féltengelyes cséplőgép.
TÚLOLDAL 