A semana santa végére (Egész hetes húsvét, ami alatt az egész délvidék benépesült a szabadságolt “csácsókkal”, elárasztották a partokat, sátrakkal, agregátorberregéssel, vidám mulatozással és sok ottfelejtett szeméttel. No meg a környékbéli víkendházak is megteltek élettel, grillételek illatával, és a kanári emberek kedélyes ricsajával.) beígért munkálatok befejezése természetesen (amolyan spanyolosan) kitolódott az előre nem látható jövő egy meghatározhatatlan pontjára. Ami jó hír, hogy a vezetékcserék miatti ásáshoz, bontáshoz és betonozáshoz használt hangos berendezések elkerültek a közelünkből. Üröm az örömben, hogy a mellettünk lévő eleddig üresen álló parcella tulajdonosai megneszelték, hogy esetleg kikerülhetik a szigorú építési tilalmat avval az egyszerű trükkel, hogy a levonuló munkagépek nyomában behozzák a sajátjaikat és a privát kis építkezésüket a lakóközösség érdekében folyó infrastrukturális fejlesztés folytatásának álcázzák. Ergo prolongálták az építkezészajt és valószínűsíthetően a hálószobánk ablakából szemlélhető panoráma (ami ugyan idáig sem volt valami fényűző) hamarosan egy szép új bádogház oldalára nyíló kilátással válik egyenlővé. I love this place!