A napos órák számának emelkedésével egyenes arányban növekszik a terasz hőmérséklete is, ezért már az – ugyan kiváló szárazságtűrő de a forróságot nem igen kedvelő – aloékat is árnyékba kellett rakni. Egyedül a nagyobb méretű jukka és a kaktuszok bírják a majdnem 12 órás direkt napfényt, ezért a nemrég elültetett csili, koktélparadicsom, és fűmagokból kibújt friss hajtások (a metélőhagyma valamiért nem jelentkezik) védelme érdekében -a környékben talált építési hulladékokból – csinosnak ugyan nem mondható, de a növények életben maradása szempontjából igencsak hasznos “napfénytetőt” rittyentettem. Az árnyékolás és a pokolian felforrósodó járólapoktól való térbeli elemelés együttese reményeim szerint elegendőnek bizonyul majd a csúfos kudarcok elkerülésére, amit az eddigi kertépítési “karrierem” alatt elszenvedtem. (A hibás döntések következményeit persze a növények szenvedték meg igazán, nem én.)
Kíváncsian várom a fejleményeket…
TÚLOLDAL 