Hiába hívják ezt a helyet az örök tavasz szigetének, a flóra és fauna egyes képviselői, (akik nem dőltek be a folytonosság szlogenjének,) a konstans meleg ellenére is felismerik a másutt meteorológiai tavasznak becézett változások kódolt üzenetét. A fent említett organizmusok – főleg akik nem tekinthetők hasonló égövi, vagy endemikus fajoknak – a kontinentális periodikát követve mostanság bonyolítják a párválasztási és fajfenntartási procedúráik jelentős részét. Az énekesmadarak teljesen meg vannak bolondulva, reggeltől estig megy a vidám csipogás mindenfelől, a macskák egész estés koncertek keretében népszerűsítik a “sírásban megfáradt csecsemő haláltusája” című szimfónia egyéni feldolgozásait, pillangófelhők árulkodnak a sikeres átváltozások százezreiről és a helyben igen nagy népszerűségnek örvendő, rágcsálószerű kutyavariánsok is egyre sűrűbben imitálják a kopuláció tradicionális koreográfiáját gazdáik pőre lábikráján. A növények javarészt egész évben virágoznak, egyesek folyamatosan, mások az északabbra megszokott rátát 100%-os hatékonysággal túlteljesítve, évente kétszer hoznak termést, mindenesetre most minden színes, hangos és illatos.
Szaporodjatok sokasodjatok!
A kispadra kényszerült, fiatal veréb lovag türelmesen vár a sorára a ruhaszárítón.
Miközben a tetőtérben fülledt a hangulat
TÚLOLDAL 
“sírásban megfáradt csecsemő haláltusája” na ez az a hang, igen.
lírai… 🙂