A gépzakatolás hallgatása helyett, lementem a közeli hullámtörőhöz, az óceán úgyis mindig megnyugtat. Némi lehetséges halvacsora reményében magammal vittem a rég nem használt szigonyvetőt is, mint kiderült teljesen feleslegesen. Az erős szél által generált hullámok olyannyira felkavarták a part menti sziklák alatt elterülő homokos aljzatot, hogy a látótávolság nem volt sokkal jobb mint egy sárral teli vödörben. Ha lettek volna a környéken halak nagy valószínűséggel akkor sem veszem észre őket a zavaros vízben.
Szóval marad a virtuális seafood jól átsütve, pixel körettel…
TÚLOLDAL 