Félelmem végül beigazolódott…
A ház mellett eddig csupán csendben parkolgató földmunkagép regiment, bizony nekiállt felbontani a környező utcákat.
Mindenesetre a fülsértő berregés, zavaró és büdös dízel pöfögés, gépfegyverzaj szerű légkalapálás és a harsány lánctalpcsikorgás másodpercnyi szüneteiben, azért hallható azoknak a madárkáknak a csiripelése akiket nem űzött egészen messze az acélricsaj.
Bárhova költözzem is előbb vagy utóbb feltűnnek körülöttem a zajos masinák. Kicsit úgy érzem magam, mint Rob McKenna, Douglas Adams folytonos zivatarban ázó karaktere, aki értetlenül áll a furcsa jelenség előtt és fogalma sincs a dolog valódi okáról, vagyis arról hogy tulajdonképpen ő egy eső isten (Lehet, hogy engem meg a meggyalázott fémszobrász szakma szelleme kísért folytatólagosan gépek dübörgésének képében, a hűtlenül elhagyott hivatás büntetése -képpen.)
TÚLOLDAL 