Pár napja már, hogy beköltöztünk a remek kis bádogházba és nagyon élvezzük mindannyian.(Balázs is velünk lakik) Bár ismét sikerült megörökölnünk egy valódi Barbie otthonban nevelkedett személy hálókabinját. (A falak itt nem csupán a lelakott karibi kuplerájok tompa pasztellrózsaszínjében pompáznak – mint az előző kéróban – hanem egyenesen, az agyolvasztó neonmagenta és a tinilányhajgumipink félelmetes keverékével ingerlik a finomabb tónusokhoz szokott művészszemet. Olyannyira erős árnyalatú a helyiség festése, hogy Richly Zsolt legendás, kockásfülű gyermek rajzfilmhőséről mintázott plüss cukiságunk részletei, az alább látható módon olvadnak bele a háttérbe. )
A térelválasztó elemek anyagvastagsága megfelel egy átlagos lakóautó konstrukciójához passzoló tűrésnek, vagyis a félbehajtott másolópapíréval vetekszik. Ezt még majd szoknom kell egy kicsit nehogy az esti, öntudatlan nyújtózkodások alkalmával tényleg átnyúljak a másik helyiségbe. Nagyjából ez az összes negatívum, amit a helyről el lehet mondani. (Úgy néz ki a felsorolási prioritás terén még mindig nem voltam képes levetkőzni a nacionalitásomat.) Viszont hatalmas és napfényes a terasz, végre valódi kilátásunk van az óceánra, nem messze magasodik az utcában az egyik kedvenc örökzöldem, egy pompás araucaria,(rigó lakik rajta)
az átmentett növényeim újra remekül érzik magukat,
a zuhanyzóban saját droidunk van (dispenser III)
A vizesblokk falában kicsi bordó emberkék laknak akik saját kezűleg tartják a törölközőket és a vécépapírt
nincs zajongószomszéd, meg reggelire üvöltöző lottóárus, és az ablakon benyomuló dán hússzag helyett madárcsicsergésre lehet ébredni. Kedvelni fogom ezt a helyet!
TÚLOLDAL 