TÚLOLDAL

A hosszúnak ugyan nem nevezhető szobrászpályafutásom alatt meglehetősen sok anyag megfordult a kezeim között. Kísérletező mentalitásom miatt ezek messze meghaladták a hagyományosnak mondott szobrászmatériák halmazán belül lévők számát. De talán a homok az egyik legfurább az összes közül, (amellyel a gyermekkori homokvárépítési élményeket, valamint a homokformázásos öntést leszámítva most dolgozom először). Egyesek hozzáadott kemikáliák vagy hő hatására váltak használhatóvá, másoknak csak a nyers erő, precíz összpontosítása kellett a formaváltozáshoz, de a megmunkálandó anyagok a környezeti hatások változására nem reagáltak ennyire szélsőségesen (talán a jégfaragásból megmaradt tapasztalatok ellenkeznek csak evvel a kijelentéssel). A szemcseméret egységessége, a hozzáadott víz menyisége, a tömörítés, a környező hőmérséklet, páratartalom, a felszíni rétegekben kikristályosodó nátrium klorid, mind drasztikusan és folyamatosan befolyásolják a szilárdságot és tartást. A fent említett paraméterek változása különféle “halmazállapotot” eredményez. A különböző állapotok megmunkálási stratégiája is lényegesen eltér egymástól. Ideális előkezelés után, megfelelő időzítéssel egész jól vágható, faragható, sok víz hozzáadásával csepegtetve, kenve felhordható, önthető és mérsékelten mintázható, (de az ilyen beavatkozás zsaluzás nélkül porózussá, ezáltal könnyen száradóvá és pergőssé teszi) szárazon szórható, fújható, simítható stb. Állandó karbantartásra és nedvességmonitorozásra szorul, így a kialakított formák egyértelműen nem az “örökkévalóságnak” szólnak. Mindennek ellenére komoly kihívásokat rejtő, érdekes szubsztancia, főleg ezen a szigeten, ahol rengeteg féle összetétel, szín, szemcseméret fordul elő, az egyszerű kvarcmorzsától, a vulkanikus poron át, a magas mésztartalmú törmeléken keresztül a magnetithomokig, és ezek különböző arányú keverékéig.