Már nagyon készültünk a dologra, Hajni megkapta a szabadságát, megvan a sátor, lakás 10 napra kiadva, minden a legnagyobb rendben, a szigetközi kirándulás előtt még egy jó kis partiparty-t is kitaláltunk Mujeresre. Még az sem szegte kedvünket, hogy a főnéni december végétől kiebrudalt minket a jól bevált nagyteraszos kecóból, sőt egész aktívan, kerékpárral mentünk lakást nézni, ügyet intézni, stb.
Na hát végül ez lett a dolog buktatója, vagyis én lettem a dolog buktatója, mivel buktam a biciklivel és tönkretettem a sarokcsontomat. Már a tengerparti mulatság is meghiúsult, hiszen a felhőréteg megvastagodása okán megszűnt a strandidő, valamint nem nagyon tudtam járni, a kis csapat pedig szolidárisan nem hagyott az “út szélén” így Gáborék kertjébe tevődött át a buli.
Hajninak még volt két nap melója tehát vártunk, hátha jobban lesz a lábam, de persze nem javult. Így szégyen szemre a kempingezős túrázásból a kertben felvert sátorban szomorkodás lett. Pár nap múlva, csak hogy csináljunk is valamit alapon La palma szigetét Las palmasra cseréltük és a fővárosban ütöttük el az időnket, meg vertük el a pénzt. Szegény Hajni amúgy sem volt túl jó passzban de még a lelki problémák tüneti kezelésére használható utazást így az egész szabadságát is sikerült elbasznom a balesetemmel. Erre még jött a kisbarátunk betegségének a híre…
Paff
Nemhiába mondják, hogy a baj nem jár egyedül.
TÚLOLDAL 