Tegnap igazi, ostoba shoppingolós délutánt rendeztünk a napfényes kurvaszeles Vecindarioban, cash converter, nagypláza, ilyenek, még rondabohócos, duplaíves junkfood is volt, hogy teljes legyen a “van helyünk a fogyasztói társadalomban” érzés.
Az utcán a beaufort skála szerinti hatos fokozattal süvítő “erős” szél, a csudás bevásárlóközpontban pedig az indokolatlanul túlvezérelt klímaberendezésből áradó jeges fuvallatok próbálták elfeledtetni velünk, hogy valójában a kanári szigeteken vagyunk, a hűvösség érzet fokozódását, ha lehet még jobban felerősítette a mennyezetről üvöltő fénycsövek 10000 K-s színhőmérséklete.
Egy évben egyszer beleférnek ilyen napok is de valamiért gyűlölök vásárolgatni.
Ami viszont jó hír, hogy jutányos áron hozzájutottunk egy szinte vadonatúj hordozható hajlékhoz, és Hajni régi vágya is olcsón valóra vált, egy takaros kis messzelátó személyében. Most már problémamentesen csövezhetünk abban a két hétben amikor kiadtuk az egész kecót, és nagyobbnak láthatunk mindent, ami a tőlünk való távolsága révén kicsinek látszana…
TÚLOLDAL 