Az egész történet sokkal jobb is lehetett volna de szerencsére így is pompásan szórakoztunk. A terv ugyanis az volt, hogy mindenki bepattan egy kocsiba, betesszük a mindenféle boardokat, vízencsúszósat-gurulósat egyaránt és az egészet magunkkal együtt felvisszük Palmasba. Ahol nem csupán kiváló terek és remek hullámok vannak, amin ezen készségek sikerrel használhatók, de még Regi szülinapját is össznépileg ünnepelhetjük. Nos az egyik automobil kulcsa okosan elvesztésre került, a másik pedig különböző elektromos és futóműproblémák okán alkalmatlanná vált a fuvarra. A társaság autó híján inkább befalsult és lemondta a programot. Ennek csak az volt a hátránya, hogy a sporteszközöket nem tudtuk magunkkal vinni, tehát az utazás egyik apropója már a kezdetektől felszámolódott, valamint a baráti társaságban való mulatást lecseréltük a hostelben lakó önkéntesek és egyéb vendégek közösségére, ami persze nem volt olyan nagy baj.
Rögtön a sikeres megérkezés után kihasználtuk a Bigfish konyhája nyújtotta páratlan lehetőséget, vagyis sütöttünk egy óriási pizzát. Idehaza az efféle és ehhez hasonló eledel előállítása sütő híján komoly problémákba ütközik. (bevallom a grillen még nem próbálkoztam meg az attrakcióval, de nagy valószínűséggel legalább akkora kudarcra lenne ítélve mint mondjuk a habostorta készítés bográcsban)
Majd a jóllakott teraszon sziesztázás közepette szemtanúi lehettünk egy komolyabb tűzesetnek, ami bármennyire is szomorú lehetett a lángoló épület tulajdonosának, a feltörő fekete füstoszlopon játszó alkonyati fények, s mindez visszatükröződve az öböl csillogó vízfelületén, határozottan esztétikus Turneri kompozícióvá állt össze a naplementében.
A lángokat végül megfékezték a szorgos tűzoltók, de a Teide mögé lebukó nap parázsló színei kicsit visszacsempészték a katasztrófahangulatot az égre.
A sötét beköszöntével Regi is megérkezett, akinek a hostel önkéntes lányai finom csokitortát rittyentettek. Az édességet gyorsan leöblítettük egy üvegcse helyi rummal, majd elindultunk az óváros éjszakai forgatagába, hogy ízletes tapaszokat és nagy mennyiségű sört küldhessünk a rumban ázó csokis süti után…
Amikor már mindenkit kifröcsköltek a buli romjait takarító locsolókocsik az utcából, mi is jobbnak láttuk ha egy zenés táncos szórakozóhely felé vesszük az irányt és ott próbáljuk folytatni azt, aminek az est folyamán olyan jól lefektettük az alapjait.
Ezen a képen már nem nagyon vagyunk szomjasak bár ez azt hiszem amúgy is látható
A másnap, a meteorológusok által beígért hurrikán helyetti szikrázó napsütésben, junkfood majszolással indult a canterasi strandon. Ezt követően persze egy óriás úszás és gyönyörködés a sziget legimpozánsabb snorkelező helyén, lófrálás a városban, hűtött szénsavas vizet keresgélve a dehidratált agyvelőnkre, majd hazablicceléses buszonszendergés a nap lezárása gyanánt…
Mindent összevetve remekül alakult a kis kirándulás. Egyre jobban szeretem a fővárost, bár még kicsit emésztenem kell a tömegsokkot, mivel az esti bigcitylife közepette több embert láttam egy helyen, mint amennyivel, együttvéve az elmúlt két és fél évben találkoznom sikerült. Lehet cseppet agyamra ment a vidéki lét…
TÚLOLDAL 