Szóval az egész ott kezdődött, hogy jó régen vettünk skimboardokat és majd egy éven keresztül próbálkoztunk a patalavaca-i strandon a munkanapok délelőttjein… Már egész jól nyomtuk… akkor még volt pénz deszkára…
Jó sokat bucskáztunk a homokon és már a hullámokat is elértük, amikor is megreccsentettem a deszkát…
Javíthatatlan, teljesen szétroncsolódott a merevítője és belefolyik a víz is…
Azóta nem sikerült újat venni… itt kallódott a vízi játékok tárolására használt sarokban, szomorú mementójaként a gyorsan derékba tört siklódeszkás karrieremnek. Viszont most nekiláttam, hogy a szerencsétlenül járt, az eredeti rendeltetésére már sajnos alkalmatlan lapot, egy szörfös bár állandó dekorációjaként reinkarnáljam. Ami így “festővászonként” újjászületve, remélem eredménnyel kelti majd fel, a különleges board design-ra fogékony hullámlovasok érdeklődését, és tömegével jelentkeznek majd, hogy sivár, unalmas sporteszközüket összetéveszthetetlenül egyedivé formáljam…
Így nézett ki szegény törött deszka, meseszép piros csíkozás volt rajta gyárilag, az érdes fehér “atomok” később kerültek rá, hogy a ráugrási pontokon jobban tapadjon a wax, meg kicsit jobban mutasson…
A fehér szegély kivételével az egész deszka kapott egy zöld átmenetet…
Majd egy szép “trilobita” szerű maszkolás
hogy felkerülhessenek a háttér “vízmolekulái”
Majd a polipkarok alapszíne…
majd némi újratakarás és vagdosódás után a fekete…
A ragasztószalag lehámozása után így néz ki a deszka felső oldala…
Egyenlőre ennyi…
Ha végzek a melóval természetesen megmutatom az eredményt, de a tűző napon vagdosás elég kimerítő…