Végre sikerült a szomszéd tetőteraszon fogságban tartott szörcsögő szörnyek egyikéről készítenem egy olyan fotót, amin még akár aranyosnak is gondolhatná aki nem ismeri…
Szegény dögök folyton vakaróznak és kiütésesek, valószínű ennek köszönhető, hogy ideggyengék is egy kicsit. képesek agresszíven morogni, meg ugatásszerű, hurutos hörgést produkálni minden egyes alkalommal ha kihajolok a teraszunk korlátján, pedig több mint másfél éve naponta megteszem ezt
A szerencsétlen kis rondaságok gazdájára (aki egyébként azonos az idült zajongáskényszeres szomszéddal) egy nálam tevékenyebb faunajogi aktivista már rég ráhívta volna az állatvédelmi hatóságot/szervezetet, mivel ahogy ezeket a jószágokat tartják, az a többrendbeli élőlénysanyargatás minősített esetének tekinthető. Soha nem hagyják el a szép zöldre festett kohóforróságú betonterasz kb. 20 négyzetméterét, amiről a figyelmes tulaj szigorúan heti egy alkalommal ugyan leslaugolja a felgyülemlett salakanyagokat (igazán szép látvány és szagolvány ez, a takarítást megelőző napokban) és kiszór nekik valamennyi száraz tápot, de ebben ki is merült a gondoskodása.
Nem is nagyon értem minek tart állatokat az, aki csak ennyit képes kiizzadni magából törődés címén. Sokkal jobban tenné ha a menetrendszerű délutáni csiszolgatás, vagy légkalapácsolás helyett inkább sétálni vinné a “kedvenceit”. Bár valószínűleg ő is csak annyira okos, mint a csúnya önálló életre aligha képes kis evolúciós zsákutcái…
szomorú kutya
TÚLOLDAL 