TÚLOLDAL

Kedves ezermester szomszédunk, aki az elmúlt három hónap, minden áldott napján, bemutatót tartott nekünk a rezgő, excenter és szalag valamint sarokcsiszoló készülékek és egyéb idegesítően hangos berendezések, egész délután való lelkes üzemeltetéséből, most újabb fokozatba kapcsolt. Felfedezte magának a kereskedelmi forgalomban kapható, zajos kézi szerszámgépek királynőjét, az elektropneumatikus bontókalapácsot. Ezt a pompás készséget, valamilyen rejtélyes oknál fogva, arra használja, hogy lerombolja vele otthonának az utcafrontra néző falát, ráadásul több mint szorgalmasan csinálja, és úgy tűnik nem nagyon akarja megunni.  Nagyjából kettő körül kezdett fellazulni az agytörzsem a lármától,  ekkor indultam el az óceánhoz, hogy vadásszak némi vacsorára valót. (A víz alatt többnyire kuss van.) Negyed hétkor értem haza, de a drága polgártárs még mindig serényen pusztítja a vasbetont. (Talán furcsa lehet ez a felháborodás, egy valaha volt szobrász szájából, aki közvetve, a hasonlóan fülsiketítő masinák akkurátus berregtetésében lelte egykor örömét, de hát ez van, agyamra ment a természet csendje vagy megöregedtem, esetleg csak nem rendelkezem olyan praktikus kis zajvédő fültokkal, mint amit a koma visel az ártó robaj halláskárosító hatásainak kiküszöbölésére.) Amennyiben nem fejezi be záros határidőn belül, akkor lelövöm mint egy kutyát halat.