Kicsit felelőtlen módon, ismét belekacsintottam a hazai médiumok kínálta információáradatba. Pechemre tegnap tartották a melegfelvonulást, így az összes portál (kivéve persze a kormánypárti orgánumokat) evvel foglalkozott. Ez persze nem is lenne baj, és mint kiderült, szerencsés módon idén nagyon sokan( állítólag eddig a legtöbben) álltak a menet mellé, evvel is kifejezve szolidaritásukat a bármiféle hátrányos megkülönböztetésnek kitett honpolgárokkal. A rendezvény sikere miatt érzett örömöm ellenére azért írtam, hogy “szerencsétlenségemre”, mert újfent szembesülnöm kellett a magyar társadalom jelentős részének negatív véleményével. Mivel magán a vonuláson nyilvánvaló módon nem vehettem részt, csak az internetes kommentek összetételéből sikerült megkapnom a negatív mérleget. Ez persze nem lehet szignifikáns statisztikai adat, a sok gyökérnek mégis sikerült felidegesítenie, illetve elszomorítania.
Nem is tudom mikor kezdett a közbeszédben/gondolkodásban megcsontosodni a durva homofóbia de 10-15 évvel ezelőttről nem emlékszem olyasmire, hogy emberek ilyen habzószájúan, ellenségesen viszonyultak volna a szivárványos zászlót lobogtatókhoz. Értem én, hogy az elmélyülő gazdasági problémák, az egyre inkább az emberek vállára nehezedő terhek hatására megerősödnek a szélsőségek, a puhább felfogásúak is a radikalizmus felé mozdulnak így egyre nagyobb méreteket ölt az eszetlen bűnbakkeresés.
Ez a sajnálatos folyamat a történelem tanulságai alapján törvényszerűnek is tűnik. De könyörgöm, mi köze van ehhez a queer- eknek? (mindig tanulok valamit, ezt a kifejezést például a jelenlegi pride-hoz kapcsolódó hírekből sikerült megismernem és ugyan nem tetszik a hangzása, mégis lényegesen egyszerűbb gyűjtőnévnek tűnik mint a leszbikusmelegbiszextranszneműegyébszexuális stb. mindenre kiterjedően szuper polkorrekt mozaikszavak és rövidítések)
Kedvenceim a: “Nem vagyok homofób, de…”, “Nekem nincs bajom a buzikkal, de…” kezdetű írások. A “de” után bővebben kifejtett vélemény, az erkölcsről és a négy fal közéről, meg ilyesmikről gyorsan ellenkező relációval látja el a bevezetést… Amikor a csupa nagybetűvel üvöltő megmondómesterek a keresztényi szeretetre isten törvényeire, jó ízlésre, a természet rendjére, a család szentségére hivatkozva, vagy csak úgy, akarják másként érző honfitársaikat betiltani, kitoloncolni, internálni, elgázosítani, Dunába lőni, nyilvánosan megkínozni és a meg nem születendő csecsemőiket is elevenen felkoncolni, valamint a témában állást nem foglaló, csupán a hozzászólások kulturáltabb hangvételét kérő beszélgetők torkának is kiélezett karakterekkel rontanak, miszerint ők nemzetrombolóliberálkommunistabolsevikköcsögmocskoszsidóbérencfartúrócigánykurvák, akkor elgondolkozom azon, hogy egy ennyire túlstresszelt, ostoba, mély frusztrált és agresszív emberekben bővelkedő nemzetnek, menyi időre van szüksége, hogy toleranciában csak kicsikét is behozza fényévnyi lemaradását és a nyomába érjen annak a közösségnek, ami itt a szigeten engem körülvesz.
Néha eljátszom avval a gondolattal, hogy mi történne, ha az e-képpen gondolkodó szerencsétleneket, egyenként beteleportálhatnám a Gran Canarián megrendezett (egyébként, Európa legnagyobb melegfesztiváljának tartott) pride kellős közepébe. Ahol nincsenek kordonok, nácikat támogató rendőrfattyúk, és az egész rendezvény nem csupán egy csillámpónis gyereklány, színes lufikkal teleaggatott születésnapi álombulijára hasonlít, hanem egy valódi dübörgő, harsány meleg karnevál, százezer feletti (!) résztvevő/nézőszámmal, embermagas patacipőkön egyensúlyozó, telesminkelt, tollfejdíszes drag queenekkel, olajos testű, szegecses tangás, tűsarkú férfiakkal, lakkbőrbe varrt neccharisnyás, mackóalakú izompacsirtákkal. Az egész városon keresztül húzódó, hangos kamion konvojokról táncolva vízipisztolyozó, apácaruhás fiúkákkal és az egész, a szivárvány minden színében rikítóan pompázó forgatagot bármiféle ellenérzés nélkül, vidáman bámuló, vagy éppen velük együtt mulató keresztény nagycsaládokkal. (A spanyolok nagyon komolyan veszik egyébként ezt a vallásos dolgot, viszont fiesztázni is rettentően szeretnek, és náluk ez a melegdolog már egy rég lefutott kör, akinek nem tetszik -nyilván vannak ilyenek – az egyszerűen nem megy oda, de biztosan nem kezd el utálkozni meg uszító cikkeket fogalmazni) Valószínűleg a legtöbb harcos homofóbnak a kényes kis keringési rendszere azonnali hatállyal felmondaná a szolgálatot, ezért észre sem vehetné, hogy milyen jó hangulatú buliba csöppent, (pedig a srácok minden bizonnyal kajálnák a fekete militáns jelmezt, hiszen amúgy is buknak a férfiasan “macsó” uniformisokra…)
TÚLOLDAL 