TÚLOLDAL

Mi is jut a jóember eszébe, ha valaki kimondja azt a szót: liszteske? Csupa kedves dolgocska, bohókás molnárlegény, illatozó cipócska vagy egyéb ínycsiklandó sütőipari termék, kollégáival hancúrozó pékinas, esetleg egy rizsporos parókát viselő kis transzvesztita vakító fehér tütüben.

Pedig nem! A cuki szócska mögött a világ egyik legfertelmesebb, aljadék ragadozója rejtezik, a gazdálkodók hideg verejtékes rémálma, a levelet hajtók parazita pestise, a növények országának Antikrisztusa, teljes, becsületes nevén: üvegházi molytetű, idegen kifejezéssel Trialeurodes vaporariorum. 

A kis mocskok ahhoz képest, hogy ritkán érik el a két milliméteres nagyságot, az apró ízeltlábúak imágóihoz képest egész sokáig élnek, akár egy hónapnál is tovább. Szaporodásukhoz mégy csak két kis rohadék jelenléte sem szükséges merthogy szűznemzők. Egyetlen egy nőstény képes száznál is több petét lerakni, ravaszmódon eldugva a levelek fonákjára. A peték 6-7 nap alatt kikelnek – tehát egy hónap alatt olyan generációs robbanást képesek produkálni, hogy szinte teljességgel megfékezhetetlenek legyenek – és nyomban nekiállnak a pusztításnak, az ez után következő négy lárvastádium, beleértve a bábot is(!) folyamatosan táplálkozik és ügyes rejtőszíne miatt jóformán észrevehetetlen. Ráadásul ilyenkor, trükkösen egy viasszerű anyagot választanak ki maguk köré, ami nagyjából mindenféle vegyi támadás ellen felvértezi őket. Így a legtöbb rovarölő szerre teljesen immúnisak. Kifejlődésüket követően is tovább károsítják a leveleket és persze kezdik a tojásrakós sztorit elölről. Ha ez nem lenne elég, veszélyes növényi vírusokat terjesztenek és ürülékükön a “mézharmaton” előszeretettel tenyészik a korompenész és egyéb furcsa dögvész.

Négy darab, közel másfél méteres, smaragdzöld, nedvektől duzzadó, tenyérnyi levelekkel ékes Cannabis Sativa, most a swarm után, úgy néz ki, mint egy túlméretes kólás vattacukor monszun idején. Barna, élettelen, ragacsos és büdös. Amennyiben, záros határidőn belül képtelen leszek valami hatékony ellenszert találni, akkor a palánták és a gyönyörűen szárba szökkent kis csilibokrok is hamarosan követik a példájukat.

Ha nem az elmúlt fél évem féltő gondoskodásának gyümölcsét tették volna teljesen tönkre, röpke 3 hét alatt, bizonyára csodálnám a pusztítás, evolúció által ilyen tökéletesre csiszolt kis fehér ékköveit. Így viszont csak cikázik bennem a harciideg és szívhatom a fogaimat, ha füvem már úgysem lesz!