Egy igencsak megmosolyogtató okból ismét meglátogattuk a helyi “nagyvárost”.
Állásinterjúra kellett felbumliznunk, egy igencsak felelősségteljes, komoly felkészültséget, hozzáértést és elhivatottságot igénylő, délutáni, pár órás, szórólapozós meló ügyében.
Nos a beszélgetés remekül sikerült, azóta is várjuk hogy visszahívjanak…
Ellenben nagyon kellemes két napot töltöttünk a felhős fővárosban és kellőképpen megfertőződtünk a jelenleg nagyon népszerű longboard-dal gurulás betegséggel. Én valószínűleg valamilyen gyermekkori traumára visszavezethető oknál fogva soha nem mertem ráállni semmi olyan dologra aminek kerekei vannak és nem lehet biztonsággal fékezni őket. Most viszont kipróbáltam, hát bizony kurvajó. Ahhoz képest hogy életemben először használtam ilyen készséget és még normális lábbeli sem állt rendelkezésemre (csak a szokásos flip-flop) egész jól belejöttem, ráadásul komoly, a kültakarót érintő folytonossági hiányok kialakulása nélkül sikerült abszolválni a kerekekre rögzített deszkán való suhanást. Az ilyen és ehhez hasonló tevékenységek, akarva akaratlanul is felébresztik az öregedő testben szunnyadó Peter Pan-t. Tiszta időutazás, újra játszódó sihedernek éreztem magam.
Evvel persze újabb sporteszköz került a záros határidőn belül beszerzendő javak listájára.
Itt még kicsit bizonytalanul, az első gurulások egyike…
TÚLOLDAL 