A tegnapi San Juan estét ugyan mi nem ünnepeltük meg, de azért sokáig fennmaradtunk, hogy lássuk a Kanáriók hogyan csinálják. Vicces kis parti mulatságnak lehettünk a szemtanúi, a csácsók pontosan úgy tettek, mint bármelyik átlagos fövenyrekitelepülős víkenden, csak most nagyobb volt a hangzavar és tüzeket is gyújtottak. Erről a kis happeningról csak elég hevenyészett, semmitsemlátokrajta csak bemozdult fényeket típusú mélyhomály képek készültek, viszont volt hozzá látványos szuperhold, ami pont így nézett ki a teraszról.
Korán keltünk, mert végre elmehettem megnézni Hajni munkahelyét, persze nem az óceánt, hanem a pompás búvárhajót. Az éjszakai kimaradás miatt nem aludtam magam “szénné”, a reggeli égbolt felhőssége és a kalima kibontakozó porfelhője csak tetézte a fejemben a zombiságot. Mindenesetre, mire átértünk Pasito Blanco-ba már hét ágra sütött a nap és a hajón elfogyasztott második kávé rendbe tette az agyamat is. Amíg a csajom alulról nézte a vizet én mindent megvizsgáltam a hajókán és a fennmaradó időt a sundeck-en heverészve töltöttem, vagy csak figyeltem, hogy az egyébként teljességgel nyugodt vízen merre bukkannak fel a búvárok buborékjai. Miután a fizetővendégek leléptek, kicsit még ugráltunk a vízíjármű tetejéről a kikötőben, kávézgattunk és vártunk a hangosan berregő kompresszorra míg szépen “felpumpálta” a palackokat. Hát ja így is lehet élni….
Miközben minden annyira KÉK!
TÚLOLDAL 