Már vagy öt napja megérkezett Simon, az első este gyalázatos részegeskedése és az evvel járó hajnalig beszélgetés kicsit rajtunk maradt. Ugyan kevesebbet iszunk, mivel az ő általa prezentált hazai “wellcome” drink már elfogyott, de a pirkadatig folytatott disputák kicsit átalakították a bioritmusunkat. A napokat kissé megbénító későn kelés ellenére nagy hévvel álltunk neki a spanyoltanulásnak, ez engem is kimozdított kicsit, a merő lustaságból fakadó nyelvfejlesztési passzivitásomból. Hamarosan végeszakad a szent hétnek, ami itt a húsvét megfelelője, a különbség csupán annyi, hogy itt spanyolos tempóban ugyan, de hét napon keresztül tart az ünneplés. Még alig szedték szét a karnevál idejére felállított szórakoztató eszközöket és bódékat, a település parkolója agorája újra megtelik a falusi vurstlik minden kellékével. A vidámparkszerű harsány fényszennyezést aláfestő, folytonosan dübörgő latinlakodalmas-szintiflamenkóval, valamint a nagy hatásfokú népetetés és üzemi lerészegítés “szent” eszközeivel. A “semana Santa” összefüggő munkaszüneti napokat takar, a partokat színültig ellepik a “csácsók”. Komplett családok költöznek ki a partra, szinte az összes ingóságukkal együtt, hogy a homokon felépítsenek számos sátrat, bódét, átmeneti szállást, és igyekeznek úgy viselkedni mintha otthon lennének, szóval hangosak, sőt talán még hangosabbak, mert még a berregő aggregátort is túl kell kiabálniuk. Ezért ilyenkor a partok és partközeli részek látogatása csak abban az esetben célszerű, ha a természet szépségeinek, vagy az óceán hullámainak zavartalan élvezetét előszeretettel cseréli fel az ember egy kedélyes, részeg kanáriókkal benépesített semi-összkomfortos menekülttábor hangulatára.
Én evvel a szép “barkás” képpel kívánok mindenkinek kellemes feltámadást!
TÚLOLDAL 