Amekkora öröm töltötte el a kicsiny szívemet a fotoapparátom megkerülésének hírére, annyira elszomorít, hogy tönkrement a villanykönyvem… Nincs mit olvasgatni csak az internetet. Onnan meg, hát megint csak jönnek a magyar hírek, amitől vagy szomorú leszek vagy ideges. A könyv jó barát, a tudomány és a szépirodalom pedig sokkal jobbat tesz az agynak, mint a felesleges politikai és a nyomasztó közéleti információk. Ismételten megfogadom, hogy nem tájékozódom többet a magyar helyzetről! Végtére is, otthon hiába tombol a tél a nemzeti ünnepen, itt napsütés van és meleg,(többek között ezért is hagytam ott azt a nyomorult országot) úgyhogy örülni kell. A miheztartás végett én idén is megtartottam a Petőfi Sándor emlékbajusz versenyt, amit egyedüli indulóként meg is nyertem! Ezért aztán a hazaiaknak meg azt üzenem, hogy: Sítalpra magyar, hó a haza!
TÚLOLDAL 