TÚLOLDAL

A konyhában már hónapok óta pisil oldalt a csap. Így ha valakinek mosogatni támadna kedve akkor lehetetlen nagy pacsálás nélkül megúszni. A csodálatos rosa porinho (a szigeten mindenhol ezt a gránitot használják konyhapultnak) – ba ültetett inox mosogatótálca és a csaptelep csatlakozása olyannyira szétrohadt az állandó ázástól, hogy szétszedni csak abban az egy esetben lehetséges, ha mind a két fémkészséget totál széjjelberhelem, akkor persze vehetek belőle újat. Illetve vehetnék ha lenne rá keret, (no meg vásároljon a nyihara értékes berendezési tárgyat a tulajdonosnak.) Mivel a vízadagoló szerkezet nyakát a faltól nem lehet a meneten elforgatni és a csaptelep alja mozdíthatatlan korrózióköpenybe ragadt ezért csak az a megoldás maradt, hogy letépem a csőrt és megpróbálom valami mással helyettesíteni. A lakásban egyetlen lukas csőszerű dolog volt található, vagyis egy búvár légzőcső, (ebből persze van több is, a leggagyibbat beáldoztam) ezt és a teraszon található slag illesztőszerelvényeit és némi kábelkötegelőt felhasználva megalkottam az impozáns, zöld, transzparens szilikon kémlelőablakkal ellátott snorkeldesign mosogatókiegészítőt. Ugyan már vagy két éve elhagytam barkácsországot, (hehe pont ma, 730 napja érkeztünk a szigetre) de úgy néz ki a szarbólvárat jellegű, sufnituning, találdfelmagad mentalitás elég mélyen kódolódott a problémamegoldókám rendszerkönyvtárába…