Újra Palmas. Furcsa a hostelt úgy látni hogy tele van emberrel. Tetszik nekik. Persze, hogy tetszik mert jól néz ki és jó helyen is van…
Felületes beszélgetések, sok ismeretlen arc, kicsit arra emlékeztet mikor Londonban csöveztünk…
Aranyosak persze, egy csomó vidám figura hátizsákkal érdekes történetekkel. Sokat oldódott a mizantrópiám de talán ez így most kicsit hirtelensok.
Mindenesetre visszavágyom a dél, meleg, csendes helyeire. Nem való nekem ez a közeg még középhosszútávon sem.
Megszoktam a nyugit. hiányzik az együttalvás és a közös reggelek.
A nyári két hónap tök más volt, mert lekötötte az agyamat, hogy minél többet hozzak ki ebből az épületből és sok volt a fontos beszélgetés a barátommal, de így, hogy csak befejezni kell azt ami tulajdonképpen kész, így már nem mozgat egyáltalán.
Holnap vissza délre a csajomhoz.
Remélem vasárnapig a Japán is kitalálja végre, hogy mi a fenét akar…
TÚLOLDAL 