Végre valahára megszereztem a fegyvert, ami a bőséges halvacsorák ingyenesítését szolgálhatja.
Balázzsal ki is mentünk Pajarba, ahol azt hittük jó terepet találunk a gyakorlásra, de sajnos olyan látási illetve nemlátási viszonyok fogadtak az egyébként tiszta vizű öbölben, hogy a szigony végét is alig láttam a zavaros vízben.
Ezért jobb híján egy kipukkadt neonkék strandlabdából, némi nylon zacskóból, madzagból és egy a fenékre súlyozást szolgáló kőből eszkábált műcsalicélhalra való acéltüske eregetéssel ütöttük el az időt. A céllövöldévé silányult vadászat után saját magunk kiengesztelésére ettünk egyet a cementgyári móló legendás halbüféjében.
Holnap is jövök! Reszkessetek vízbenázók!
TÚLOLDAL 