A mai hajvágás végképp bebizonyította, hogy a hajszínem az otthoni félsötét barnáról, szigorú hidrogén színű, szinte színtelen szőkére váltott, miközben a melanocitáim eléggé kikeményítették magukat és az egészségtelen, fényhiányos, halottfehér bőrömet az olcsó, (nyári)mikulásfigurák kakaós tejbevonó masszájának tónusára pigmentálták. Evvel megteremtve hazai megjelenésem inverz megfelelőjét.
A változás interpretálására szerencsére vannak reprezentatív mintavételi felületek a testemen, úgymint a seggem és a combjaim, amik az elmúlt csaknem másfél év alatt nem igazán voltak kitéve a direkt napsugárzásnak, így nagyjából megőrizték a hazámban töltött időszak konstans élettelen árnyalatát. A hajam pedig, – mélyen, ahol még aránylag sűrűbbnek mondható – úgy-ahogy megtartott valamit az eredeti sötétségéből. Persze a hosszabb tincseket csak szép lassan melírozza rikítóra a perzselő napfény és a sós víz együttese, mindenesetre az eredmény magáért beszél.
Egész könnyen eldönthető melyik oldal társítható Gran Canáriához.
TÚLOLDAL 