Az utóbbi időben (tőlem meglehetősen szokatlan módon) egészen korán felébredek. Ez történt ma is, reggelit készítettem a kedvesemnek, majd mikor neki munkába kellett mennie még visszafeküdtem kicsit, csak egy órácskára csak szenderegni egy kicsit…
kopogás szűrődött be az álmomba, aztán ez a kopogás erősödött, nem voltam teljesen magamnál de mire kinyitottam a csipámat a hangos dörömbölés eredője (mindenféle szabad,esetleg,igen vagy gyere jellegű benyitási engedély elhangzása hiányában) illetve annak csupán a feje megjelent az ajtónyílásban és jóreggelt, köszönés vagy miegymás helyett annyit mondott, hogy munkába menés előtt el ne felejtsek elmosogatni!
Minekutánna ilyen kedvesen felébresztett, bevette magát a fürdőszobába egy csekélyke háromnegyed órára, hogy a kiválasztási és emésztési folyamataim sürgető ébredés utáni végtermékeivel együtt malmozhassak fogcsikorgatva az ajtó előtt.
A reggeli tisztálkodási procedúrájának végeztével még nekiállt élcelődni a kétségbeesett arckifejezésemen, és nem kis megdöbbenésemre az összes tartalék vécépapírt is elkakálta.
soha többé nem akarok együtt lakni senkivel!
Ugyan nem voltam katona (pont ilyen és ehhez hasonló indokai voltak egyébként, hogy igyekeztem minden eszközzel alkalmatlannak bizonyulni) de voltam helyette kolégista éveken keresztül, aholis volt módom rá, hogy megízleljem a kényszerű társas lét mindenféle formáját. Hiába is mondtam, hogy soha de soha mindíg máshogy alakultak a dolgok.
Sikerült még a legjobb barátommal is összekülönbözni az együttlakás problémái okán pedig ott hasonló vérmérsékletű és igencsak közeli érdeklődési körrel rendelkező emberekről volt szó.
Persze lehet, hogy én sem vagyok kifejezetten kellemes része egy otthonnak de nem szeretnék mindig mindenkihez alkalmazkodni, főleg nem egy nyugdíjas alűrökkel rendelkező, otthontévéző, fundamentalista keresztény kispolgárhoz aki mellesleg feketeöves alkalmatlankodómester.
Ehhez talán túlsáágosan szabadelvű vagyok, és úgy fest hogy a toleranciaküszöböm magassága sokat változott az elmúlt hónapokban.
Mennénk is ahogy csak lehet, december 1-től semmi esetre sem szeretnék itt maradni, de egyenlőre nem nagyon boldogulunk a lakástalálással.
Kicsit elkéstünk a dologgal itt a téli szezon, és az ötven és a hatlábmélyen közötti északföldi nyugdíjas hordák minden talpalatnyi helyet kibéreltek ami a sziget kellemesebb részén még megmaradt.
Mindenesetre ha a parton kell aludnom egy hálózsákban és a számban lévő égő ronggyal világítanom azt is előbb vállalom mint még egy kevés Radekot!
Radek the polish bastard
TÚLOLDAL 