TÚLOLDAL

A stoppolás nem ment olyan fényesen mint gondoltuk. Nem nagyon álltak meg, meg hát nem is voltunk a legjobb helyen. Ketten parkoltak le mellettünk de az egyik csak a következő településig ment a másikról meg csak akkor derült ki hogy az ellenkező irányba tart amikor már becuccoltunk a kocsiba. (ez mondjuk a mi hülyeségünknek köszönhető hiszen nem szóltunk előre az utirányról. Nagysokára felvett egy kicsit hibbant spanyol meg a nője akik egészen a megadott címig vittek minket. A hely eléggé elkedvetlenített, bár vágyott a szemem egy kis lepukkantságra a csillivilli szállodák és gigerli apartmanvárosok fényűző látványa után de nem erre számítottam CC. Nilo vagyis centro commercial de nem nagyon emlékeztetett bevásárlóközpontra inkább valami lepukkant külvárosi nyilvánosházra. Megkérdeztük az egyik használtolajszagú büfé elhízott rosszarcújától merre találjuk a 103- as apartmant. Befelé mutatott a dzsumbujba és hozzátette hogy ez az egész itt az övé úgyhogy semmi svindli ingyenittlaknipróbálás meg ilyesmi. A megadott címet egy vasajtó zárta el a folyosótól. Kopogásunkra egy Álmosképű hiányos öltözetű spanyol nő nyitott ajtót és az égvilágon semmit nem tudott lengyel zsonglőrökről. kicsit tébláboltunk cigiztünk arra gondolva hogy talán mégsem ültettek fel csak a cím a rossz. A felüljáró amin átevickéltünk rejtett még egy lehetőséget a furcsa alvilági szálláshely fölött, ezt bepróbálva végülis megtaláltuk a befogadóinkat. ugyanazon a címen két 103. as lakosztály az egyik várakozáson aluli a másik teljesen kielégítő. A zsonglőrpáros jófej volt és késségesen bemutatták a matracot és a kanapét amin elalhatunk. Ez idáig megoldódott letehetjük a nehéz pakkokat és úgy mehetünk mindenfelé, igy sokkalta könnyebb mind sétálgatni mind bármit elintézni. 🙂