februártizenkettő

Port Mogan jó hely.

Nyugi van.

Bár a frissen varratott függőággyal akadtak némi problémák

Soha nem volt még hasonló készségem amely két személy befogadását teszi lehetővé, így a paramétereit a saját kis szóló”addictbed”-em kiterjedésének megduplázásával próbáltam meghatározni.

No ez nem a legmegfelelőbb méretarány mivel ugyanúgy egy vonalra zsúfolja össze a benne fekvő testeket mint a kistestvére, csupán több anyag marad oldalt ami maximum árnyékolásra alkalmas.

Némi beavatkozással talán kiküszöbölhető ez a kis probléma is.

Az a tény viszont, hogy erre a dologra a probléma szót használom mérhetetlen örömmel tölt el, mivel ez arra enged következtetni hogy nincsenek valódi gondjaim.

Legalábbis nem olyanok amelyek eleddig mérgezték az életemet.

Kezdenek kisimulni a ráncaim, már nem azok amik az arcomat barázdálják hanem amik az agyamat fonnyasztották az elmúlt évek alatt.

Egy csodás szigeten tengetem a napjaimat, melegben, közel a sosem pihenő óceán habjaihoz annak az embernek a társaságában akiben megtaláltam mindazt az értéket amit én valódinak tartok. Szeretet van, meg békesség és pont annyi bőség amire szükségünk van se több se kevesebb. Közel a hőn áhított boldogság.

Valószínű ennek a kiteljesedéséhez sem kell sokat tenni.

Pár fix pont amit még nem találtunk meg de türelmetlenség volna a részemről ha ilyesmik miatt jó magyar módra panaszkodni kezdenék. Rengeteg az új információ, elsősorban a sziget éghajlatának megfelelő flóra és fauna. Még vannak fontos elintézendők de utána remélem belemélyedhetek az ilyesmikkel való foglalatosságokba.

Megismerni formailag analizálni mindazt a szépséget ami körülvesz, lassan, elmélyülten, a legegyszerűbb eszközökkel.

Papír, toll, ceruza és türelem

Kikászálódni a belvilág zavaros vizeiből és újra gyermeki lelkesedéssel figyelni a körülöttem lévőt, pontos zavartalan figyelmet szentelni minden létezőnek, beleértve a hozzám hasonló értelmes lényeket is, akiket elhanyagoltam a saját útvesztőmben való tévelygés miatt.

Ha ez meg tud valósulni, akkor talán elcsitulnak a viharok odabenn, az a világ is letisztul, a labirintus kényelmes gyalogúttá szelídül és visszatalálok végre az elveszett emberhez aki  még mindig ott bolyong valahol…

Tehát ott hagytam abba, hogy Port Mogan jó hely

Ma már belemerészkedtem a habokba. A hullámok mozgása ugyanúgy játszik a testemmel mint az apró színes halakkal akik alattam úszkálnak.

A víz alatt is hihetetlen a változatosság, nem győzök csodálkozni.

Szallag, torpedó, félhold,varrótű, és még sorolhatnám mennyi furcsa forma és mind, mind él mozog, siklik és illan.

Azt hiszem ezt nem lehet megunni.

A nagy víz kívülről belülről is lenyűgöző, a szemem előtt megelevenedő fizika!

Az egész nap evvel a bámészkodással telik valamint az interneten való kommunikációval és kapcsolat keresgéléssel.

Holnap minden bizonnyal hátrahagyjuk a sziklák övezte kis öblöt mert Maspalomasban két lengyel artista kész befogadni minket pár napra, ezáltal talán közelebb kerülünk a leg égetőbb hiányosság felszámolásához.

Bázist kell találnunk, legalább az ingóságaink ideiglenes elhelyezésére.

Naplemente, hullámzúgás, kedves az ölben, vörösbor, sajt, cigi, ringatózó függőágy!

Mi a bánatos fenét csináltam én eddig a kárpátmedencében????

  Itt sörre horgászom épp.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: