Kiválóan aludtam leszámítva azt az apróságot, hogy amikor az éjszaka közepén a szervezetemben átalakult vörösbortól és egyéb folyadéktól kívántam megszabadulni, az esőtől síkossá vált talajon kibillentem az egyensúlyomból és kishíján telibe trafáltam az épp mellettem magasodó tekintélyes méretű kaktuszt, (no akkor aztán lett volna visítozás) szerencsére megúsztam egy sáros pulcsival meg egy csuklóhorzsolással.
A nap további része egész kellemesen telt hiszen rátaláltunk Maspalomas nevezetességére a mini sivatagra, ami part menti hatalmas homokdűnékből áll és tényleg van egy kis szahara fílingje.
Itt tulajdonképpen átfetrengtük az egész napot.
Én átvágtam a homokon és hoztam kaját a szállodasorok közt megbúvó szupermercadoból. a menü jóformán ugyan az mint eddig sajt, pari, narancs, bogyó, kenyér.
Az óceán gyönyörű, bár a lusta elefántfókák módjára szanaszét heverő német és egyéb hasonló nációból származó nyugdíjashordák, akik nem átallanak anyaszült meztelenül fetrengeni a homokon kicsit zavarják a természet ajándékaira éhes szépérzékemet…
A fövenyen található vulkanikus kövekből rakott szélárnyékoló bunki amit valami türelmes helybéli nudista építhetett, megfelelőnek bizonyult arra hogy az éjszakát is itt töltsük a “sivatagban”.
Amíg a nap fent van az égen addig pirít is rendesen de ahogy alábukik a horizont mögé rögtön elkezd hideg lenni.
Helyesbítek; hűvös. A hideg az nem ilyen, az otthon van és remélem itt nem is találkozom majd vele.
Nagyon pihentető a nagy víz mellett alvás annak ellenére, hogy a szüntelenül csapkodó hullámok robaja olyan mintha egy forgalmas reptér kifutóján próbálnék szenderegni, de hiába hangos, ritmusos monotonitása könnyűszerrel álomba ringatja az embert.
TÚLOLDAL 