TÚLOLDAL

Fiatal szigonyos legények motozására ébredtem. Fekete búvárruhájukban, kezükben fura fegyverrel botorkálnak a víz felé, esetlenül bukdácsolva a gömbölyű köveken, karjukon lóbált méretes műanyag uszonyaikkal ormótan utánzatának tűnnek mindannak amire valószínűleg sikerrel vadásznak majd. Újra elnyomott az álom. Már egész magasra kúszott a nap az égen mire megébredtem így lemaradtam a vizivadászok visszatértéről, pedig kíváncsi voltam rá miket sikerült elejteniük. Sebaj, a kikötő bejáratánál várakozó fából készült fregatt látványa kárpótol az elszalasztott érdekességért. Inkább majd a saját tapasztalataimra hagyatkozom e téren, hiszen már régen vágyom egy jó fajta szigonypuskára. Nem a gyilkolás öröme miatt, sokkal inkább az a fura, késztetés az oka, hogy saját erőmből szerezzem meg a táplálékomat vagy annak egy részét. No de ez a jövőre tartozik. A tegnapi maradék bagett és sajt elfogyasztása után megint itt ülök a sarki bárban és figyelem a világhálót Hajnival egyetemben. Kávé után felkerekedünk stoppolni, mivel a busz Maspalomasba majd 8 euró kiadást jelentene az pedig egy jó nagy vacsora ára két személyre, borral meg mindennel, időnk meg hát van.